Ami megtart

Minden sort, magunkon szűrünk át. Minden ember, egy szeletnyi égbolt, másképpen elhelyezkedő, üresnek tetsző térközök, fényesen ragyogó, tompán pislákoló csillagok, mint apró lyukak a szitán. Ami nálam átpereg, nálad fennakad.

Pelyva. Szerettem mindig ezt a szót. Felesleg, mondták, de ez az apró levél öleli meg a gabonát, hát hogy lehetne szemét az, ami ölel, ami véd.

Néha letakarom képzeletben a fejeket. Nem bírom látni a mosolyokat. A testre figyelek, a kimondott mondatok ívére a levegőben. Az ujjakat nézem, a kézfej mozdulatát, ahogyan lendül, megerősít vagy cáfol. A villamoson, metrón a könyvet olvasó emberek ujját figyelem, hogyan tartják a könyvet. Különös dolog. Széttárt ujjakkal megtámasztott könyvborító, tűzésnél mutatóujjal elszorított gerinc, fájdalmasan félbe hajtott, ragasztott papírkötés.

Faljuk a könyveket

Valójában a könyv tart meg minket. Mint a mentőöv. Kiemeli a fejünket, hogy jusson egy kortynyi lélegzet.

Marton-Ady Edina