anya,anya,anya

Felébred. Elég három óra.
Istenem, hány foga lesz egy gyereknek.
Kint kukásautók, madarak alusznak,
a hegyen sötétek mind az ablakok.
Szuszpenziót szívok fel, csukott a szem,
az álom hajszálaimon hintázó, kósza ábránd.
Lábamba apró keze körömmel hasít,
Anya, anya, anya.
Litánia. Vörös könyörgés.
Jobban ordít. Eperszag folyik bőrömön.
Fél szemem már résnyire nyitva.
Vállam gödrébe beszuszog.
Cseppnyi álom folyhatott oda, elpihen.
Sétálok, az ablaknál állok.
Súlyosan húzza tarkóm az álom.
Kint dereng, rögtön itt leszek,
súg, dalol,
s gesztenyefa bronzán hirtelen fellobban.

Marton-Ady Edina