-
egyetlen, hatalmas festmény
Kiállításmegnyitó lehet. A sarokban egy férfi és egy nő ül, karcsú, fekete széken, csellót ölelnek, a hang diszkrét, alig hallható, éppen csak megremegteti az emberben a boldogságot. Hosszú, fekete ruha van rajtam, bal…
-
-
“Nem igaz semmi, csak úgy kell tenni…”
“Nem igaz semmi, csak úgy kell tenni, mintha a bolha, elefánt volna…” végtelenített módban szól ez a Republic szöveg, egy árokparton ülök, ahol egy gyerekkori barátom, kutyatejből fon éppen koszorút, felnőtt már, felnőtt…
-
talán felfelé haladunk
Megyünk felfelé, sokan vagyunk, előttem, utánam is testek mozognak, alattunk iszonyatos mélység, a házak apró kockacukrok, fehér ragyogás elszórva a fekete, barázdált földek közt. Lépéseink óvatosak, a lépcsőfokok iszonyú keskenyek, tapogatózva haladunk felfelé,…
-
tavasz volt
A férfiak és nők derékból hajoltak le. A nárciszok és tulipánok feje remegett, miközben kiszakították őket a földből. Tavasz lehetett. Egy fiatal fiú hegyesre faragott bottal téblábolt a szakadt ruhájú emberek között, s…
-
-
redundancia
Olyan mély volt az álom, mint amilyennek a dunyhákat képzeltem gyerekkoromban, persze csak képzeltem, mert a tollra vagyok a legtöbb keresztes, a halálom a toll, azonnal durran tőle a hörgő, elzajosodik a lélegzet.…
-
vonalban, előre
Úton vagyok, a jármű felismerhetetlen, vonathangú, busz felosztású valami, karosszékszerű ülésekben ablakon kitekintő emberek. A várost forró éjszaka lepi, a suhanó járműből égbe tartó, kék fénycsóvákat látok, az égig nem ér a fény,…
-
A kalapossal
Egy asztalról álmodom, olyan hosszú, mind a két irányban, hogy nem látszik a vége. A túloldalon ül, meg sem lepődöm, hogy ott van, fekete szemében parázs, kalapja az asztalon, megint feketében, mindig talpig…
-
álomban is írok
Egy szerkesztőségben vagyok, az asztalon hatalmas stócban állnak a sárga, zöld, piros papírmappák, enyhén szamárfüles, gépelt lapok közt keresgélek, aztán megtalálom. Egy füzet, fedelén csavarodó kígyó küzd egy sárkánnyal, tompa, mustársárga színe van…