• napiedina

    egyetlen, hatalmas festmény

    Kiállításmegnyitó lehet. A sarokban egy férfi és egy nő ül, karcsú, fekete széken, csellót ölelnek, a hang diszkrét, alig hallható, éppen csak megremegteti az emberben a boldogságot. Hosszú, fekete ruha van rajtam, bal…

  • napiedina

    nem ment…

    Fura egy nap volt, az éggel kezdődött, írtam is tőle három oldalt, talán valami nagyobbnak a részét, legalábbis úgy éreztem, így is tettem el egy mappába, nevet sem adva neki, csak számot, a…

  • napiedina

    talán felfelé haladunk

    Megyünk felfelé, sokan vagyunk, előttem, utánam is testek mozognak, alattunk iszonyatos mélység, a házak apró kockacukrok, fehér ragyogás elszórva a fekete, barázdált földek közt. Lépéseink óvatosak, a lépcsőfokok iszonyú keskenyek, tapogatózva haladunk felfelé,…

  • napiedina

    tavasz volt

    A férfiak és nők derékból hajoltak le. A nárciszok és tulipánok feje remegett, miközben kiszakították őket a földből. Tavasz lehetett. Egy fiatal fiú hegyesre faragott bottal téblábolt a szakadt ruhájú emberek között, s…

  • napiedina

    Köd

    Köd van, vastag, soha fel nem szálló, tapintható köd, mintha füstüvegből lenne minden ablak. Hatalmas a ház, egymásba nyíló, óriási szobák, fehér leplekkel letakart bútorok, a sarokban faragott lábú fehér zongora. Sétálok a…

  • napiedina

    redundancia

    Olyan mély volt az álom, mint amilyennek a dunyhákat képzeltem gyerekkoromban, persze csak képzeltem, mert a tollra vagyok a legtöbb keresztes, a halálom a toll, azonnal durran tőle a hörgő, elzajosodik a lélegzet.…

  • napiedina

    vonalban, előre

    Úton vagyok, a jármű felismerhetetlen, vonathangú, busz felosztású valami, karosszékszerű ülésekben ablakon kitekintő emberek. A várost forró éjszaka lepi, a suhanó járműből égbe tartó, kék fénycsóvákat látok, az égig nem ér a fény,…

  • napiedina

    A kalapossal

    Egy asztalról álmodom, olyan hosszú, mind a két irányban, hogy nem látszik a vége. A túloldalon ül, meg sem lepődöm, hogy ott van, fekete szemében parázs, kalapja az asztalon, megint feketében, mindig talpig…

  • napiedina

    álomban is írok

    Egy szerkesztőségben vagyok, az asztalon hatalmas stócban állnak a sárga, zöld, piros papírmappák, enyhén szamárfüles, gépelt lapok közt keresgélek, aztán megtalálom. Egy füzet, fedelén csavarodó kígyó küzd egy sárkánnyal, tompa, mustársárga színe van…