Palackposta – Levelek Adynak

Házak közé taposott, olcsó cigarettabűz,tüdőre húzott trágyaszag.Arcok. Egyre karcosabbak.Nevetni régóta tiltott, nem szabad. Mélyebbek lettek itt a szemek.Benned, bennünk, vacakol már minden.Rozsdás fogaskerék, made in china cetli.Elhazudott, elkent minket az Isten. Disznófejű urak, olcsó parasztok.„Feledjetek, hisz jól tudtok feledni.Szívetekben már nem gyúl láng soha.”Késő már nektek új utat keresni. Idézet: Ady Endre: Feledjetek!… című verséből. 1899. október 4. ( Megjelent 2019. január 21. Irodalmi Jelen folyóirat )

Megbocsátó szép üzenet – Levelek Adynak

testem elmorzsolt karcsúságabeégett karcos tenyeredbe,„Rég hervadt virág”életvonalunk megszakadt,nyomát keresni nem merem,szemedben pöttyökben ülnek álmaink,mély verem. kút. poshadt. illata részeg.hangod hangtál, átzeng az újságpapíron.szerettelek.s kutatni foglak, míg lehet„fövényes múltban, zavaros jelenben”.szeretni, míg szív dobog bennem.mert köszönök neked, annyi „volt Lédát”amennyit asszony megköszönni tud,míg egy volt, nagy szerelmen lép át.többé nem csókolhatsz szirmaim közé.jöttöddel lettem teljes, s távozásodasszonyos rab-útra taszít most újra,elfeledlek, ahogyan lehet, félig csupán,mert ott maradsz a kitöltött borban, cigarettafüstben,az utcán, hol lábnyomodba pontosan lépek,s…

Tömeg – Levelek Adynak

Hangosan lobog a zászló. A vászon hullámzó, nehéz hangja tölti be a zsibongó tömegben ritkán beálló csendet. A férfi, hátát a zászlórúdnak vetve, nyugodtan álldogál a forrongó, izzó emberáradatban. Nehéz, vádliig érő teveszőr kabátjának zsebéből előkandikál az aznapi újság, másik zsebében üveg, talán bor vagy konyak, de a forma kivehetetlen, beazonosíthatatlan. Cigarettát szív. Jó illatú, minőségi dohányt. Az enyhe vaníliás aroma körüllengi, néha krákog, erős a cigaretta, vagy csak már elszokott tőle, próbálja egy ideje…

Régi kert

Orgonaillat. Nárciszok.Házfalnak dől a gesztenye.A birsalma sárgásan fénylik.Vadul narancs a berkenye. Lábamhoz katángkóró kékje,mint szelíd szerelmes, úgy simul.A pitypang gyöngyházas vére,szaggatott szárból, fekete földre hull.Alszik a kert, már örökre,nem térhet vissza múlt tavasz.Ha az égen vihar dörögne,szárba szökhetne mind a gaz. De letépjük. Újra és újra.Nem rest hajolni száz derék.Hiába vár gazdag földbe bújva,ezernyi csíra. Nincs remény. ( Megjelent 2018. szeptember. 3. Irodalmi Jelen online. )

Szeretlek

Busszal utaztunk a határra.A hajnal akár egy serdülő,lusta kamasz.Nyújtózott a táj,nyurga végtagjai a fénynekfölém hajoltak, kértek,mint te,mikor ajkaim mézíze izgat.Hátulról forraló lélegzeted,babahaj, lebbenő szegfűszeg illat,vízgőzből írod kinevünk elkevert betűit. ( Megjelent 2018. április. 18. Irodalmi Jelen )

Ébredés

a lányok párban járnakmondja a népi fáma,én egyedül érkezemhozzád,dühöm meztelen,a fekete kalapot viselem.hideg melleim köztelfolyt eső,pupillád dinnye, éjmagos,hangod kénes gázláng csupán,vánszorgó létfosszíliák vagyunk mindhajszálvékony pókfonálon. (Megjelent 2018. április. 18. Irodalmi Jelen )

Félhét-napló

Hétfő halántékdobolás,tapintható a lüktetés,pulzáló félelem tarkód mögött,a vánkoson, párna gödrébenanyám illata.A sötétség hígított rémvalóság. Kedd gömbölyödik a fájdalomnyaktörzsbe, izomba bújt,a test rendetlen, torz halom csupán,árnyékát indul megkeresni.A fény sűrített állóképfolyam Szerda hangyák zsibongó lábai, gondolatok,anyám rámköszönt álmomban,ujjai arcra fordították a teáscsészét.A felhő sűrűsége ma enyém. Csütörtök egyedül fekszem a párnán,álmom bronzszínűkőhalomA szél kifújta belőlünk az emberséget. ( Megjelent 2018. április. 16 Irodalmi Jelen )

Nyírfacukor

Sárga fényű bőrén szeplőt érlel a Nap.Gömbölyűn, lágyan, kezembe harap.Kifröccsenő vérem édes, fekete anyag,Bevonja magunk.Holdfény szüremlik, vacog a tető.Jó itt bent, kosárban. Szunnyad a termő,hallgatag föld.Alul már rohad, érzem a bűzét.Nyakamba nyírfacukordarabszakad, nem szabadtöbbé fényről álmodni.Befőtt. ( Megjelent a Kortárs Online oldalán, ahol elolvasható hozzá Nagypál István ajánlása. )