mennynek csendülése

Dörgök. Én vagyok Odin és Jörd fia, olyan a hangom, villámcsapás, mennynek összecsendülése, egy furcsa, hosszú élőlénnyel állok szemben, nem kígyó az, nem is sárkány, gyíkszerű hosszú nyelve van, fényes, aranyszínű bőre, csíkszeme, amivel engem néz, csak állunk, egy mezőn, hol véget ér a felhőt karcoló fák sora, az égen hasas, szürke felhők, még fehéren ragyog a belsejük, még süt valahol a nap, a kezemben egy nagyítót tartok, törött az üvege, mérgesen magyarázok, mintha hordóból hallatszana a hangom, meztelen a karom, a lény lehajtja a fejét, oldalról csukódik be a szeme, kétfelől, talán ő törte el az eszközt, talán most kér bocsánatot, nem tudom, de már ébredek is, a fiam hatalmas dübbenéssel ugrik le az emeletes ágyról.

Marton-Ady Edina