• napiedina

    megint madarak

    Főzés közben bomlik ki, dióval álmodtam, rengeteg dióval, varjak repültek, leszálltak, csőrükbe fogtak egyet, dobálták, törjön össze, koppantak a csonthéjasok a járdán, falhoz támasztott zsákokból gördültek elő a szemek, lábamnak ütődtek, valaki állt…

  • napiedina

    a kutyámmal álmodom

    A halott kutyánkkal álmodom. Bozontosan, szürke-fehéren botorkál hozzám, egy öreg bobtail lassú, medvés cammogásával. Az erdőben vagyunk. Minden valaha szeretett erdő besűrűsödik most a fák közé, egy erdő mind fölött, egy erdő kegyetlen,…

  • napiedina

    vonatablakon kifelé

    Az indulásra várva, türelmesen bámulok ki a vonatablakon. Nyugati pályaudvar. Azonnal felismerem. A kupé teljesen üres, a fekete, bulldogos málhazsákom mellettem, a piros huzatú ülésen, a háttámlának támasztva pihen. Odakint hatalmas a tömeg,…

  • napiedina

    szabadok

    Egy téren ülök és teljesen normálisnak érzem, hogy olaszul beszélgetnek körülöttem az emberek. Egy velem egyidős nő ül mellettem, ismeretlen arca ismerősként mosolyog rám, éppen azt mondja, miközben ragyognak a fogai, hogy cara,…

  • napiedina

    egyetlen, hatalmas festmény

    Kiállításmegnyitó lehet. A sarokban egy férfi és egy nő ül, karcsú, fekete széken, csellót ölelnek, a hang diszkrét, alig hallható, éppen csak megremegteti az emberben a boldogságot. Hosszú, fekete ruha van rajtam, bal…

  • napiedina

    talán felfelé haladunk

    Megyünk felfelé, sokan vagyunk, előttem, utánam is testek mozognak, alattunk iszonyatos mélység, a házak apró kockacukrok, fehér ragyogás elszórva a fekete, barázdált földek közt. Lépéseink óvatosak, a lépcsőfokok iszonyú keskenyek, tapogatózva haladunk felfelé,…

  • napiedina

    tavasz volt

    A férfiak és nők derékból hajoltak le. A nárciszok és tulipánok feje remegett, miközben kiszakították őket a földből. Tavasz lehetett. Egy fiatal fiú hegyesre faragott bottal téblábolt a szakadt ruhájú emberek között, s…

  • napiedina

    Köd

    Köd van, vastag, soha fel nem szálló, tapintható köd, mintha füstüvegből lenne minden ablak. Hatalmas a ház, egymásba nyíló, óriási szobák, fehér leplekkel letakart bútorok, a sarokban faragott lábú fehér zongora. Sétálok a…

  • napiedina

    redundancia

    Olyan mély volt az álom, mint amilyennek a dunyhákat képzeltem gyerekkoromban, persze csak képzeltem, mert a tollra vagyok a legtöbb keresztes, a halálom a toll, azonnal durran tőle a hörgő, elzajosodik a lélegzet.…