• napiedina

    Mindegyik én

    Ízlelgetek egy szót. Ki is mondtam ma, háromszor legalább, hangosan. Egyszer, mikor masnit szerkesztettem egy ajtóra, aztán mikor a nagylányomat vártuk a rettenetesen hideg, csillagfényes, kenhető kékesfekete sötétségben, és most, amikor írom ezt.…

  • napiedina

    Ami megtart

    Minden sort, magunkon szűrünk át. Minden ember, egy szeletnyi égbolt, másképpen elhelyezkedő, üresnek tetsző térközök, fényesen ragyogó, tompán pislákoló csillagok, mint apró lyukak a szitán. Ami nálam átpereg, nálad fennakad. Pelyva. Szerettem mindig…

  • napiedina

    Színek

    Ritmusra lépek. Akik megelőznek, talán morognak, előre esett válluk, görnyedt tartásuk ezt súgja. Miért sötétedik el minden kabát, ahogyan belemenetelünk a télbe? A piros, kék, sárga, a virágos, geometrikus formákkal díszített textilek, a…

  • napiedina

    Majdnem kerek

    Szóval kiderült, hogy lehet járni, miközben gyerekek ölelik a combodat, igaz, elég röhejesen, talán pelenkás óriások rogyasztanak úgy, ahogyan te jársz, ha egy-egy pisztolytáskaként combra vetődött gyereket cipelsz, közben a tenyeredet is markolja…

  • napiedina

    El ne dőlj!

    Hallotta? – kérdezte a nő, én meg csak néztem a kijelzőt, hát valóban ennyi, öt emeletnyi közös utazás, a becsapódó ajtó mellett összesuttogott, pár szennyes mondat, ennyi volna az élet és mosolyogtam egyet,…

  • napiedina

    nem ment…

    Fura egy nap volt, az éggel kezdődött, írtam is tőle három oldalt, talán valami nagyobbnak a részét, legalábbis úgy éreztem, így is tettem el egy mappába, nevet sem adva neki, csak számot, a…