weöres sugara

Az elejére emlékeztem ébredés után, de ahogyan írni kezdtem, jött a többi. Egy elfüggönyözött, félhomályos szobában álltam, ott mondtam fel álmomban.

Az ember nem tanul,
Az ember oly buta,
az ember nem okul,
az ember oly suta.
Tudatlan, sötét rejteken
satnya füvet emészt.
Tanulni rest. Szenvtelen
szemével, ködös múltba néz.
Ha ugrik, ösztöne viszi csak.
Dús, burjánzó legelő után
vágyik szíve, de elméje vak,
nem tanult ősei nyomán.
Fekszik. Vérrel kevert por sír.
Útszéli árok, gyászt hozol.
A haladás csapta el. Ab inition.
Konok butaság. Nem változol.

Marton-Ady Edina