• napiedina

    Ami megtart

    Minden sort, magunkon szűrünk át. Minden ember, egy szeletnyi égbolt, másképpen elhelyezkedő, üresnek tetsző térközök, fényesen ragyogó, tompán pislákoló csillagok, mint apró lyukak a szitán. Ami nálam átpereg, nálad fennakad. Pelyva. Szerettem mindig…

  • napiedina

    Színek

    Ritmusra lépek. Akik megelőznek, talán morognak, előre esett válluk, görnyedt tartásuk ezt súgja. Miért sötétedik el minden kabát, ahogyan belemenetelünk a télbe? A piros, kék, sárga, a virágos, geometrikus formákkal díszített textilek, a…

  • napiedina

    Mese

    Mondd csak, királyfi, milyen egy elbábozott erdő? Suhog benne szél? Szalad karcsú őz s kajla suta, a vadkan agyara fehéren ragyog, kitalál-e onnan ki már nem kell senkinek, kit valaki, véletlenül ott hagyott?…

  • napiedina

    Majdnem kerek

    Szóval kiderült, hogy lehet járni, miközben gyerekek ölelik a combodat, igaz, elég röhejesen, talán pelenkás óriások rogyasztanak úgy, ahogyan te jársz, ha egy-egy pisztolytáskaként combra vetődött gyereket cipelsz, közben a tenyeredet is markolja…

  • napiedina

    megint madarak

    Főzés közben bomlik ki, dióval álmodtam, rengeteg dióval, varjak repültek, leszálltak, csőrükbe fogtak egyet, dobálták, törjön össze, koppantak a csonthéjasok a járdán, falhoz támasztott zsákokból gördültek elő a szemek, lábamnak ütődtek, valaki állt…

  • napiedina

    a kutyámmal álmodom

    A halott kutyánkkal álmodom. Bozontosan, szürke-fehéren botorkál hozzám, egy öreg bobtail lassú, medvés cammogásával. Az erdőben vagyunk. Minden valaha szeretett erdő besűrűsödik most a fák közé, egy erdő mind fölött, egy erdő kegyetlen,…

  • napiedina

    El ne dőlj!

    Hallotta? – kérdezte a nő, én meg csak néztem a kijelzőt, hát valóban ennyi, öt emeletnyi közös utazás, a becsapódó ajtó mellett összesuttogott, pár szennyes mondat, ennyi volna az élet és mosolyogtam egyet,…

  • napiedina

    vonatablakon kifelé

    Az indulásra várva, türelmesen bámulok ki a vonatablakon. Nyugati pályaudvar. Azonnal felismerem. A kupé teljesen üres, a fekete, bulldogos málhazsákom mellettem, a piros huzatú ülésen, a háttámlának támasztva pihen. Odakint hatalmas a tömeg,…

  • napiedina

    szabadok

    Egy téren ülök és teljesen normálisnak érzem, hogy olaszul beszélgetnek körülöttem az emberek. Egy velem egyidős nő ül mellettem, ismeretlen arca ismerősként mosolyog rám, éppen azt mondja, miközben ragyognak a fogai, hogy cara,…

  • napiedina

    egyetlen, hatalmas festmény

    Kiállításmegnyitó lehet. A sarokban egy férfi és egy nő ül, karcsú, fekete széken, csellót ölelnek, a hang diszkrét, alig hallható, éppen csak megremegteti az emberben a boldogságot. Hosszú, fekete ruha van rajtam, bal…