-
Ami megtart
Minden sort, magunkon szűrünk át. Minden ember, egy szeletnyi égbolt, másképpen elhelyezkedő, üresnek tetsző térközök, fényesen ragyogó, tompán pislákoló csillagok, mint apró lyukak a szitán. Ami nálam átpereg, nálad fennakad. Pelyva. Szerettem mindig…
-
-
-
Majdnem kerek
Szóval kiderült, hogy lehet járni, miközben gyerekek ölelik a combodat, igaz, elég röhejesen, talán pelenkás óriások rogyasztanak úgy, ahogyan te jársz, ha egy-egy pisztolytáskaként combra vetődött gyereket cipelsz, közben a tenyeredet is markolja…
-
megint madarak
Főzés közben bomlik ki, dióval álmodtam, rengeteg dióval, varjak repültek, leszálltak, csőrükbe fogtak egyet, dobálták, törjön össze, koppantak a csonthéjasok a járdán, falhoz támasztott zsákokból gördültek elő a szemek, lábamnak ütődtek, valaki állt…
-
a kutyámmal álmodom
A halott kutyánkkal álmodom. Bozontosan, szürke-fehéren botorkál hozzám, egy öreg bobtail lassú, medvés cammogásával. Az erdőben vagyunk. Minden valaha szeretett erdő besűrűsödik most a fák közé, egy erdő mind fölött, egy erdő kegyetlen,…
-
El ne dőlj!
Hallotta? – kérdezte a nő, én meg csak néztem a kijelzőt, hát valóban ennyi, öt emeletnyi közös utazás, a becsapódó ajtó mellett összesuttogott, pár szennyes mondat, ennyi volna az élet és mosolyogtam egyet,…
-
vonatablakon kifelé
Az indulásra várva, türelmesen bámulok ki a vonatablakon. Nyugati pályaudvar. Azonnal felismerem. A kupé teljesen üres, a fekete, bulldogos málhazsákom mellettem, a piros huzatú ülésen, a háttámlának támasztva pihen. Odakint hatalmas a tömeg,…
-
-
egyetlen, hatalmas festmény
Kiállításmegnyitó lehet. A sarokban egy férfi és egy nő ül, karcsú, fekete széken, csellót ölelnek, a hang diszkrét, alig hallható, éppen csak megremegteti az emberben a boldogságot. Hosszú, fekete ruha van rajtam, bal…
