Támasztóláb

Az apám hibája volt. Az apámé, aki végül, tizenkét éves koromban hazahozta azt a csellót. Anyám, aki minden reggel tökéletesen megtervezett és kivitelezett külsővel lépett ki a hálószobájukból, rajongott a csellóért. A Sarolta utcában álló közösségi tér egyik szürkére festett előadótermében, a tizenegyedik születésnapom után, minden pénteken cselló-esteket tartottak. Péntek délután a haját fényes, szőke loknikba bodorította, szájára rikító, élénkpiros rúzst festett fel. Az illata még sokáig ott maradt velünk a nappaliban. A nappaliban, ahol…

Az ugyanolyanok

Mikor először utaztam életemben külföldre, busszal mentünk. Édesanyám az utolsó pillanatban dobta le a lábam elé a bepakolt táskát, tessék, fogd, holnap utazol. Értetlenségemet látva csak mosolygott, másnap belém karolt és elindultunk a busz felé. Erdély, Románia, mondta, úgy volt én megyek, de közbejött valami. Egy kulacs vízzel és két doboznyi daedalonnal szálltam fel. Nagyjából végigaludtam az utat, vagy mosdót keresve, bokrok alá dőlve próbáltam túljutni az utazási betegségen. Soha nem bírtam sem az autót,…

Bármilyen, nagyobb víztömeg

Bocsánat, kicsit kibillentem a blogolásból, megszakadt a lánc, de igazán igyekszem, hogy minden nap írjak ide is valamit. A napokban az iskolakezdés verte ki nálam a biztosítékot, mert egyszerűen nem értem, hogy vajon a SARS- CoV-2, melyik fehérjetüskéjével tapogatja le pontosan azt, hány éves gyerek ül az osztályteremben, de ezt kifejtettem a facebook oldalamon, ha valakit érdekel a véleményem, elolvasható, a hivatalos írói facebook oldalamon, vagy akár a privát oldalon is, mert ott is vannak…

Talán már nem is úgy szólna, mint akkor…

A kedvenc József Attila versem a Kirakják a fát. Annak idején, mikor még bulizni jártam Szolnokra, zsenge ifjonti évek, nagyon jó barátokkal hallgattam, megzenésítve. Kazettáról szólt. Emlékszem, ahogyan teker, kattan a magnó, újra és újra kértem, hallgassuk meg, mert peng a gitár, énekel valaki, zümmög a vers, él, pulzál, mintha kifordítana, pucér lelkemet teríti a panelházak közt elhagyottan álló szőnyegporolóra. Míg szólt a kazetta, összeért minden. A zene, a költészet és cikornyás nagy szavakkal, az…

Egy kis lightos pánikrohamról

Érdekes dolog a halálfélelem. Te is pontosan tudod, nincs sok köze a racionalitáshoz, amikor a szoba közepén állva, párnát, takarót pakolva az ágyneműtartóba, hirtelen elkap, mintha egy pillanat alatt kinőtted volna a tested, szívbe szúrt penge, görcsös izomfájdalom, a fülben, gyorsvonatként dübörög a vér. Már tudom, pánikroham. Mikor a fiam bejön, hogy de Anya, miért guggolsz összegörnyedve a lányok szobájában és miért veszed olyan furcsán a levegőt, már rutinosan, nyugodt hangon mondom, semmi baj, minden…

Elszaladt gyerekkor, elveszett játékok

Apa mindjart meghozza az újrahasználatosított bútorainkat! A milyet? Hát, ami valaki másé volt, de kinőtte, mint én a pelenkát, és most a mi szörnyeink laknak majd benne. A te pelusodban szörnyek laktak? Teljesen komolyan beszélik meg a fenti mondatokat, várjuk a két szekrényt, az íróasztalt, mert nagyok lettek, mindjárt nyolc a középső és szeptemberben öt a legkisebb, nagylányok, már nem elég a babakorukban használt komód. Használt bútor, de megszokták, szereti anya, ha története van a…

Kötések

Az első, könyvekhez fűződő emlékem, hogy bárhová is költöztünk, a plafonig érő, öntöttvas lábakon álló, egy könyvnyi széles, bepácolt, sötét falapokkal büszkélkedő könyvespolc mindenhol ott volt. Mindegy, milyen magas volt az új szobák belmagassága, apám kreatívan, falapokkal feszítette be a fényes, kanállal kongatható, üreges lábakat a plafon és a padló közé, aztán felkerültek a könyveink. Vászonkötésben a világirodalom remekei, Shakespeare művei pirosban, művészeti albumok, atlaszok, lexikonok, mindig, pontosan betűrendben, Verne, Karl May, Cooper könyvek, angol…

Mert végül mindig a gesztenyék felé fordulok

Egy pillanat alatt lett zöld a természet. Apró, kék, lila virágok a fűben, százszorszépek a dűlőn, a vadszilva virága messziről ragyog, a cseresznye apró, fehér hártyaszirmai már táncolva hullanak, mire hozzá sétálunk. A gesztenyefa felé kellene ma indulni, mondom a gyerekeknek, a templom előtti hatalmas, göcsörtös, öreg vadgesztenye azóta a kedvencem, hogy először megláttam. Szerelem volt első látásra, talán így helyes ezt mondanom, mert első látásra szeretek meg növényeket, állatokat, tárgyakat és igen, embereket is,…